A numizmatika (pénztörténet) olyan tudomány, amely a a különféle pénzek és pénzrendszerek kialakulásával, a pénzhasználattal, a pénzveréssel, illetve ezek történetével foglalkozik. A numizmatika szó görög eredetű, de később latin kifejezés lett.
A tudományág a pénzeket, pénzrendszereket azok tulajdonságainak, sajátosságainak, a pénzek fizikai jellemzőinek (anyag, súly, felirat, ábrák, fémtartalom stb.), a pénzverésnek, pénzkészítésnek vizsgálatával jellemzi.
A numizmatika szempontjából minden olyan tárgy pénznek minősül, amely valamikor kereskedelmi forgalomban állandó fizetési eszközként használatos volt.
A tudományág több száz éves múltra tekint vissza, művelését Schönvisner István (1738-1818) kezdte, akit Mária Terézia 1778-ban nevezett ki a pesti Királyi Magyar Tudományegyetemen az érem- és a régiségtan professzorává.
A numizmatika két nagy ágra bontható: az éremtanra (az érmék vizsgálatával foglalkozik), valamint a pénztörténetre (a pénz társadalomban betöltött szerepét vizsgálja).
A numizmatika egyik legnagyobb előnye, hogy a tudomány legfontosabb forrásai maguk a fennmaradt pénzek (ezek lehetnek fémpénzek, tehát érmék, de lehetnek bankjegyek is), így nem csak írott és képi forrásokból, lehet információkat megtudni a tudományágról, hanem vannak konkrét fennmaradt források is, melyeket nem csak vizsgálni szoktak, hanem gyűjteni is.
Gyűjtéssel foglalkoznak bankok is, valamint akár magányszemélyek is össze tudnak szedni egy olyan gyűjteményt, mely teljesnek tekinthető. Általában ezek a gyűjtemények egy-egy kort ölelnek fel, mivel kevesen vannak azok, akik megengedhetik maguknak, hogy egy nagyobb kort átölelő gyűjteményt is teljes egészében össze tudjanak gyűjteni.